Kevének szombaton focimeccse volt. Kapus. Nagyon-nagyon ügyes, de amikor gólt kap, és én ottvagyok, van hogy képes kijönni a kapuból, hogy nem játszik tovább... Nagyon-nagyon maximalista. Már kicsinek is ilyen volt. Volt, hogy hetekig nem volt hajlandó rajzolni, mert egy képe nem olyan lett, mint a valóságban. (anya, ez nem akar szép lenni - mondta olyankor)

Az első meccset megnyerték 1:0-ra. Hármat kaphattak volna, de mindegyiket megfogta. A 2., 3., 4., meccset viszont elveszítették. És az utolsó meccs, utolsó perceiben eltörött a mécses...

Egyébként az szülőtársakkal teljesen egyetértünk abban, hogy ha az edzőjük továbbra is ilyen link lesz, lecseréljük...

Már második focimeccsük volt, de ezen sem volt jelen. Egyik játékos apukája állt be a pálya szélére edzősködni, hogy ne legyenek olyan anyátlanok... A többi csapat tagja mind 2-3 fejjel magasabb volt náluk, edzőjük sem volt, és valljuk be a szabályokkal sincsenek tisztában.

A múltkori meccsen szöglet volt, nem értették mi az... SZÖGLET!! -kiabálta a bíró. Erre az én kicsi fiam kiordít a kapuból a pálya szélére: Anya, mi az a szöglet???

Szóval ennyi, az önbizalmát még nagyon-nagyon kell fejlesztenünk, és mivel a többiek gólt rúgni nem tudtak, ő viszont kapott 2-3-at teljesen hibásnak érezte magát, hogy nem sikerült győzniük.

A másik nagy igazságtalanság: minden csapatból ki kell választani egy gyereket, aki a legügyesebb volt a meccsen: kap egy tábla csokit, vagy oklevelet.

Ez első meccsükön az utolsó fordulóban Keve olyan ügyes volt, a legjobb csapat ellen 11 kapurarugásból 9-et megfogott. Mindenki neki gratulált a meccs végén. Keresték a szülők, hogy hol a Keve, illyen meg olyan ügyes volt. Had fogjak vele kezet stb. És ki kapta a csokit, az a kisfiú, aki a gólt rúgta. (egy gól született a 4 mérkőzés alatt, tehát nem egy gólkirályról van szó). A többiek, köztük az én kisfiam is, teljesen csalódottak voltak, sírtak és nem értették, hogy ők miért nem voltak ügyesek. Pesze itthon a család nevében kapott egy tábla csokit, gratuláltunk neki, hogy tigrisként ugrott a labda után (ezt az egyik apuka mondta rá), de ez azért mégsem olyan.

A szombati meccsen pont ez történt. Rossz volt látni, mikor felsorakoztak az eredményhirdetéshez, hogy feszülten figyelnek, tágra meredt szemmel, hogy vajon az ő nevül elhangzik e. Megint egy gól született, megint az a fiú kapott elismerést, aki rúgta.

Pedig szeret járni és az a nagy mázlija, hogy még nem látja át ezeket a dolgokat teljesen. Ezért ez csak nekem, mint szülőnek és persze a többi szülőnek esik rosszul, ő még hamar túlteszi rajta magát, és remélem a tüske sem marad benne.

Palacsintát ettem... De teljeskiőrlésű lisztből és csak 3 db-ot. Megvettem a Norbi-titok c. könyvet - a kódok miatt - és ott leírta, hogy ilyeneket délután háromig büntetlenül lehet enni. De persze nem 10 db-ot, hanem csak mértékkel. Isteni volt. Tettem bele túrót, meghintettem nyírfacukorral, háromszögre hajtogattam, és széles vigyorral ültem le a gyerekek mellé én is palacsintázni. Három darab úgy eltelített, hogy este fél nyolckor vacsoráztam egy szelet extrudált kenyeret, 2 szelet párizsit és egy paprikát. (persze a vacsoránál a háromórás szabályt be kell tartani, de ez nem gond, hiszen 10 és 11 között szoktam lefeküdni egyébként is).

Egyébként ez volt mindig a gondom, mikor fogyózni kezdtem. A behatárolt korlátok közé szorított étkezés egy idő után nagyon egyhangú és unalmas tud lenni, és a végén már rá sem bíram nézni az ételre. Ekkor jött mindig az, hogy na, csak egy kicsit eszem ebből, baj nem lehet, aztán ott már nincs megállás... Hiányoztak a régi ízek, és egy-két hónapnál sosem bírtam tovább, hogy ne egyek belőlük. Ezért zseniálisak Szoó Judit könyvei, mivel ő is pont ebben a cipőben járt, kikísérletezte minden kedvencének az "életmódváltós" változatát. Mindenből lehet enni, persze nem korlátlanul, de mivel az emberben ott a tudat, hogy holnap akár palacsintát, vagy habos-krémes süteményt is ehet, sokkal könnyebb a kitartás.

A péntek mindig a legnehezebb a hétköznapok közül. Eddigre fáradok el igazán, ma volt a héten a legnehezebb felkelni, elkezdeni a napot. Persze ha már ott vagyok, akkor élvezem, csak addig kell valahogy kibírni.

A mai reggelim: 2 db virsli, 1 extrudált kenyér, 1/4 mozzarella sajt, paprika. (ez saját kreálmány, nem az étrendből való)

Ha kalóriára akarom bontani, akkor a két virsliben 144,2 kalória van, egy extrudált kenyérben: 26 kalória, a mozzarella sajtban: kb. 74 kalória és a paprika 10 dkg-jában van 20. Ez összesen: 264,2 kcal.

Reggeli üresgyomros, ruhában állós, pisilés utáni méretszkedés eredménye: -2,5 kg. Hurrá!

Ráálltam a mérlegre. FOGYTAM 2,5 kg-ot!!! Határtalanul boldog vagyok.

És elkezdtem végre inni. (részegen az egészet sokkal jobban viselem - haha, na jó csak vicc volt, hiszen a legkisebbem még szopik)  Szóval folyadékot! Minden reggel úgy kezdem a napot (na jó, az állatok kiengedése, megetetése, gyerekreggelik elkészítése, tízóraik csomagolása, tornacucc vasalása, legkisebb pelenkázása, átöltöztetése - kb. ennyi - után), hogy megiszom egy nagy pohár citromos vizet.

Utána úgy gondoltam, hogy az édesség utáni vágyamat 1-1 pohár forró, mindenféle ízű teákkal fogom csillapítani. Úgy érzem ez bejön. Vettem vagy ötféle teát, és felváltva főzöm őket. Van zöldtea mangóval (ez isteni), meg fahéjas-almás, mézes, zöldteás-cseresznyés-bodzás, meg narancsos, stb.

Mivel úgyis itt a fűtési szezon és mi fával tüzelünk, a forró teával teli kannát csak ráteszem a kályha tetejére és így mindig rendelkezésemre áll a forró finomság. Amíg az iskolások nem érnek haza, mert onnantól kezdve mint a sáskák felfalnak, megisznak mindent. :))) Persze néha le kell venni a kannát kályháról, mert különben elfüstölne az egész. 

Ma a vacsora is kimaradt, így megint csak egy forró teával kapcsolódom be az apa-nagyfia dvd-nézésbe.

De holnap péntek, és megint itt egy teljescsaláditthonvan hétvége, Hurrá!!

2013. október 16. szerda

Ma volt az első megborulásom. Egész nap farkaséhségem volt.

Reggeliztem, tízóraiztam, ebédeltem. Az uzsonnát már kettőkor befaltam. Egy alma volt, de itt már nem bírtam visszafogni magam, nyírfacukorba mártottam az almaszeleteket...

Olyan erős kényszer jött rám, hogy enni, enni, enni, amilyet még nem éreztem.

Akkor megettem a vacsorát, pedig még csak négy óra volt. Aztán meg valahogy előkerült a diétás fagyi a hűtőből... De nem faltam fel az egészet, csak azért, mert a dobozra ráírták, hogy 100 g 162 kalória, egy adag pedig 81. Itt hamar rájöttem, hogy ezeknek az egy adag, az ötven grammot jelent, ami a fagyisdobozban levő fagyi tizede.

Öt után indultunk úszni, és teljes letargiában ültem a lelátón, és járt az agyam. Ennyi? Vége? Eddig ment?

Uszoda után még elvittem a kocsit a szerelőhöz. Utána bevásároltunk a családdal, addigra teljesen lehiggadtam. Tudtam, hogy ha hazaérünk megállom, hogy ne egyek semmit. És így is lett.

Pedig irdatalanul éhes voltam. És szomorú...

2013. október 15. Kedd

Ma egy nagy pohár citromos vízzel indítottam a napot. Állítólag remek zsírégető.

Találtam a szoójudit.hu-n egy négyhetes étrendet és onnan válogatok ezentúl, úgyhogy sajnos mostantól nem írom le, hogy mit eszem, mivel azzal törvényt sértenék.

Mostanában rengeteg teát iszom, természetesen édesítőszerrel, megpróbáltam, hátha, ne vesszen már kárba, ha már megvettem és bevált: így nem fáj tőle a gyomrom, talán mert nem olyan koncentráltan van benne, mint a pár evőkanál joghurtban.

Ma 45 percig beszéltem telefonon Niki barátnőmmel, nagyon szeretem őt, ez mindig jókedvet és lendületet ad, teljesen feltöltődöm ha beszélgetünk. Elárulok egy titkot is: harmadik babájával várandós. Szívből gratulálok neki.

Ebéd: mivel ráálltam a mérlegre (pedig megígértem magamnak, hogy hetente csak egyszer fogok) szóval ráálltam és nem fogytam még semmit. Ezért az előírt ebédnek csak a felét ettem meg. :(

2013. október 14. Hétfő

Reggeli: két extrudált kenyérszelet, 4 szelet párizsi, paradicsom, paprika

Tízórai: Váó! Ettem tízórait, de nem kellett volna. Jogjurt + alma + édesítőszer. Az édesítőszertől hányingerem lett (soha nem ettem még, évek óta mézzel ízesítek, főzök, sütök, de a KF életmódba ez sajnos nem illeszthető bele). Úgyhogy szerintem inkább maradok a nyírfacukornál vagy a kókuszvirág cukornál, azt már használtam korábban is, nagyon finom mind a kettő. A kókuszvirág cukor olyan isteni karamellás íze van. E

Ebéd: 20 dkg párolt csirkemell (kókuszzsíron kérget sütöttem rá és úgy ment a sütőbe, isteni finom, kívül ropogós, belül omlós, puha) párolt zöldborsó és répa 10 dkg.

Ma úszásra vittem a fiúkat, úgy terveztem, hogy előtte megvacsorázom és este már csak egy forró teát iszom.

Tévedtem: vacsorám: 1 extrudált kenyérszelet, két szelet csirkemell-sonka, 1/2 paradicsom, 1/2 paprika, 2 szelet mozzarella sajt.

A tea viszont kimaradt. :))