Ez az egyik paradicsomos rész, büdöskéket ültettem köré, ezzel védem a fonálféregtől és a drótférgektől. Sőt hatásos a meztelencsiga, a lótücsök ellen is, és vonzza a vadméheket, ezzel segítve a beporzást. A büdöske hasznos még káposzta közé ültetve is.

A kép jobb alsó sarkában lila bazsalikom látható, ültettem még az uborka közé is, mert illóolaja vonzza a beporzó rovarokat.

Zöldabsátor :) A bab a tök és a kukorica "testvérek". A kukorica támasztékot ad a babnak, a tök pedig árnyékot a földjüknek, nehezebben szárad ki.

A borsikafű (csombor) védi a babot a levéltetűtől.

Egyébként a körömvirág azokat a rovarokat vonzza, amelyek a levéltetveket elpusztítják. És krumplibogár ellen is hatékony. Nem beszélve arról, hogy körömvirágból milyen hatásos napvédő-olajat lehet készíteni :)

Patisszon-bébi

Imádom a cukkinit, idén szereztem be csíkosat...

és sárgát is :)

Ezek pedig vadméhek:) Beleköltöztek a birkagyapjúba, mivel arra szükségem volt, kimentettem őket és beletettem egy szakajtóba. (az őrségben: Kópic :) Remélem túlélik, mert a tökféléknek igen nagy szükségük van a beporzásra. (meg a kevés esőre, hogy ne mossa ki a virágport a hatalmas sárga virágokból, ugyanis akkor csak virágoznak és lepogyognak terméketlenül)

Ezek minden évben egy nagyon-nagyon gyomorideggel induló napok. Vajon minden sikerül, vajon a gépnek nem lesz semmi baja. Izgulunk, pedig ez már a harmadik olyan év, hogy magunknak (és persze másoknak is) aratunk.

Most éppen a telefont várom, mert én vagyok a gabonaszállító ember. Vagyis, ha készen van a szomszéd földjén a vágással, leengedték a gabonát, akkor jön a sajátunk. Nekem utánfutóval ki kell mennem a földre, mert arra fogjuk kiengedni a saját gabonánkat, és nekem kell majd hazahozni, bezsákolni. Erre azért van szükség, mert a kombájn csőre (amin a végén kiengedi a gabonát) aratás közben oldalra van állítva, és ha benne van a tartályban a gabona, akkor ezt a csőrt nem lehet visszafordítani a helyére, így pedig kétszer olyan széles a kombájn, mint egyébként, tehát nem férne be az utcába :)

Izgulunk, hogy minden rendben legyen. De az utánunk következő generációból már van utánpótlás, úgy néz ki... :)

Sajnos úgy tűnik, volt miért izgulnunk. Az a tegnapi elszakadt ékszíj helyett amit beraktak, mégsem volt jó. Ezért volt tele a vágóasztal szalmával. Nem jó irányba dobálta a szalmát, fordítva lett felhelyezve. Tehát sajnos mégis meg kell rendelni az eredeti ékszíjat. Ez három nap, ami aratáskor nagyon-nagyon sok. Remélem szerencsénk lesz, ugyanis a tönkölybúzát később kell aratni, mint a sima búzát, (bár idén minden két héttel korábban termett, érett, mint általában) reméljük ez még belefér és nem kezdi el hullatni a szemeket.

Most telefonált, hogy jön haza, nem tudja folytatni az aratást. Nagyon-nagyon sajnálom, hiába volt az a rengeteg munka, egy ilyen öreg géppel bármelyik pillanatban történhet valami, ami keresztül húzza a számításokat, és oda az összes eddigi munka...

A nyár sajnos nem kedvez az élemódváltásomnak... A felszedett két kg még mindig megvan, de szerencsére több nem jött hozzá. Nagyon megérzem, hogy a mozgással szinte teljesen leálltam. Majd szeptemberben újra beindul az úszás, akkor remélhetőleg újra beindul a fogyás...

Az aratásra mindig hetekkel előbb kell felkészülni. Átnézni a gépet, megjavítani amit meg kell, zsírozni, üzemagyagot tölteni, akkumulátort ellenőrizni stb. Szóval már hetek óta lázban égünk (főleg apa). Ma az egyik ismerősünknek vágjuk a búzáját, mondhatni, hogy ez a gép főpróbája a saját vágásunk előtt. Zsebkendőnyi területről van szó, tehát egy óra alatt simán végeznie kell apának. Eltelt két óra, egyszer csak megjelennek kocsival, hárman. Ez már nem sok jót sejtetett. Kiderült, hogy nem egy, és nem kicsi gond van a kombájnnal. Először is elszakadt az egyik ékszíj. Ezt sajnos pótolni nagyon nehéz, ugyanis kör keresztmetszetű szíjról van szó, méterre adják, meg kell rendelni, ők levágják, megragasztják, odaszállítják, és utána tudjuk csak megvenni. Ez három nap. Ahogy elszakadt, leverte a másik két ékszíjat is. (szerencsére azokat vissza tudták rakni, semmi bajuk nem lett). A másik probléma az volt, hogy két ribizlibokor volt a búzatábla közepén (?), amit elkapott a gép, és a kés kicsúszott a helyéről. Ezt kb. három órás munkával tudták visszaigazítani. Utána jött a vágás, ami nem sikerült igazán jól. A kés foltokban hagyott el búzát, és nem tudunk rájönni, hogy mi lehet az oka. Hazaérve a vágóasztal tele volt szalmával, ami megint nem jó. Egy órán át pucolták ki belőle a szalmadarabokat. Kiderül, hogy holnap mi lesz...

Olivér a ballagására az iskolától kapott egy nyakbavalót, aminek a medálja egy szelet fából készült és egy kulcsot ábrázol.

Délután jön szólni, hogy anya, nézd, elszakadt a zsinór a nyakláncomon.

Nimród rögtön megszólal: Én voltam!

Én: Véletlen volt, ugye? Hogyan történt?

Nimród: Hozzáértem!

Én: Semmi baj, nagyon ügyes vagy, hogy nem tagadtad le...

Itt rögtön a szavamba vágott: A Keve volt! :)

Nagyon szeretjük, minden évben készül legalább két ötliteres üveggel. Alulra szőlőlevél kerül, rá a hosszában 45 fokonként bevágott uborka, egy fej fokhagyma, az üveg szélére pedig meggyfalevél, friss kaporlevelek. Erre két-három jó púpos evőkanál só (ezt ki kell tapasztalni, volt, hogy kevés volt a két evőkanál, sója válogatja, viszont fontos, hogy ne jódozott legyen). Aki gondolja, tehet bele más friss fűszernövényt, én csináltam már kakukkfűvel, zsázsával, és borsikafűvel (csombor) is. Az egészet felöntjük vízzel és a tetejére kenyérszeleteket teszünk, ez fogja beindítani az erjedést. Aztán nincs más dolgunk, mint egy kistányérral lefedni, kirakni a napra, és várni, hogy a kovászos uborkánk elkészüljön. Figyelni kell, mert a kenyér megissza a vizet, ezt pótolni kell, ha úgy látjuk, hogy az uborka már kilóg a vízből. Az, hogy mikor lesz készen függ a kenyértől és függ a napsütés erősségétől. Figyelni kell, mert egy pont után már megpuhul és ehetetlenné válik. Ha úgy érezzük, hogy nekünk pont jó, akkor le kell szűrni, a levét is és az uborkát is hűtve tároljuk és fogyasszuk. A levénél nem sok finomabb és szomjoltóbb itóka létezik a meleg nyári napokon.

Van egy pókunk az ebédlőben. Gyönyörű hálót szőtt az ablak és a fokföldi ibolyám közé. Hetek óta figyeljük, hogyan vadászik, és néha mi is dobunk egy-két legyet a hálójába. Ma reggel pedig azt vettük észre, hogy levedlette a régi, kinőtt gúnyáját. Most kicsit áttetszőbb, mint lenni szokott és ránézésre is nagyobb lett. A fényképen még mellette van a levedlett pókruha, mire ezt a bejegyzést írom, addigra egyszerűen fogta, és kilökte a hálóból. Gratulálunk, kedves Henrik az új ruhádhoz :)