Mai megszólításom Nimródtól: Drágám anya :)

Ma délelőtt Keve elindult Gyenesdiásra a Vadóctanyára, ahol is megkezdi élete első önálló táborozását. Focitábor lesz a sportegyesület tagjainak részvételével. Tök jó, gondoltam, Balaton, Zala megye, jóidő, mi baj lehet. Aztán tegnap rámjött a félsz. Az én kicsi fiam. Tök egyedül, család nélkül, a többi résztvevő pedig már felsős, nincs nagyon ismerős sem köztük. Mi lesz? De próbáltam nyugodtnak mutatni magam, nem akartam ráragasztani a félelmemet, hiszen rajta is láttam a bizonytalanságot. Nem lesz ott ANYA. Esti lefekvéskor még mindig meg kell ölelgetnem, legalább 15-20 cuppanós puszit nyomni a feje különböző részeire, és egyszer csak hirtelen négy éjszaka is ki fog maradni.

Elindultunk a pályára, ahol a megbeszéltek szerint 10 órakor elindulnak autóval. Nagy meglepetésünkre az egyik kis osztálytársa is ott volt, kiderült, hogy ő is jön. Aztán vártunk és vártunk. Fél 11-kor felhívtam az edzőjét, aki segített megoldani a hol van már az autó, mikor indulunk problémát. És akkor megnyugodtam, mert láttam Kevén, hogy türelmetlen a közel egy órás késés miatt. (merthogy annyi lett a végén). Beszállt az autóba, integetett, még be kellett nyúlnom a lehúzott ablakon megszorítani a kezét, aztán elindultak. Nagyon büszke vagyok rád, Keve, hogy ezt bevállaltad!

Mindig is törekedtem arra, hogy a gyerekeim minél hamarabb önállósodjanak. Olivér már ötévesen átment a boltba kenyérért, nagycsoportos korában pedig (mivel az utca végén egy balkanyar után az első utcában van az óvoda) már egyedül járt reggelente oviba. Keve is hasonlóan önálló és talpraesett, az imádott nagypapája szerint a jég hátán is megélne. És tényleg. Nem szívesen kér segítséget, mindent próbál egyedül megoldani, és teszi mindezt hatalmas türelemmel és kitartással. Mindent addig-addig próbálgat, hátha sikerül, hogy én már a felénél hagytam volna az egészet. De ő nem. Ő kitart. Szóval talpraesett nagyfiú vagy Keve, és kívánjuk neked, hogy érezd nagyon-nagyon jól magad!!!

Imádom a tulipánt. Nemcsak a virágot, hanem mint ősi magyar motívumot is. A teraszunkat is tulipános deszkázás díszíti, úgy gondoltam, hogy jól fog mutatni az északi oldal deszkázatán a kemencés helyiségen is. A tulipánt én rajzoltam, apa kivágta dekopírfűrésszel a felét, aztán egyszer a deszka bal oldaláról, egy pedig a jobb oldaláról vágta ki, így ha a két deszkát egymáshoz fordítottuk, akkor a két fél tulipánból lett egy egész.

Megterveztem a deszkázat alját, amit mikor meglátott kicsit hátrahőkölt, és próbált alkudozni, hogy nem lehetne inkább egyenes? De aztán beismerte ő is, hogy így tényleg jobban mutat, és végül is csak egyszer kell megcsinálni. Három délutánunk ment el vele, de megérte, szerintem:

Íme, itt a pad:

A tulipánok:

És egy merengő :)

Lementünk majd egy hétre a Dunára, apa szüleinek a faházikójába, kikapcsolódtunk és pihentünk. A szokásos sika-mikán, fűnyíráson, körletrendezéésen, fertőtlenítésen, sövényvágáson kívül nem csináltam semmit. Na jó, azért felállítottunk egy új wc-t, mert a régit tönkretette az árvíz, az le kellett lazúrozni, tetőléceket ráfúrni, cserepet tenni rá, de ezen kívül csak pihentünk. De tényleg. És rájöttem, hogy a semmittevésben sokkal jobban el lehet fáradni, mintha az ember rendesen ténykedne. A végén már a menés is fájt. Elnehezedtem. De élveztük minden percét. Bográcsban főztünk, gofrit sütöttünk meg palacsintát. Esténként pedig tábortüzet raktunk és szalonnát sütöttünk. Délutánonként lejött apa, hozott nekünk hol vizet, hol metszőollót. Ő ugyanis otthon aludt, mivel reggel az állatokat meg kell etetni, és ő angyali módon bevállalta ezt, hogy mi nyugodtan pihenhessünk egy kicsit. Hívott minket, hogy járjunk fel fürdeni, de mivel mi nem vagyunk papírkutyák, ezért a nap által "felmelegített" vízben, lavórban fürödtünk esténként a tábortűz melegénél.

Rengeteget olvastam nekik, voltunk lent a parton uszályokat nézni, sódergödröket ásni, és hála, még a szúnyogok sem nehezítették meg annyira a pihenésünket.

De 17-én kénytelenek leszünk hazamenni, mivel Kevének akkor kezdődik a tábor, így össze kell pakolni a cuccait. De egy biztos, megyünk még az idén, nem is egyszer :)

Most már biztos, hogy Olivér a Bánki Donát Szakközépiskola és Gimnázium 9. c osztály tanulója lesz :) Nincs menekvés :)))

Már a harmadik gyerekem fog óvodába járni szeptembertől (még egyébként mindig nem vagyok biztos benne), de ahogy telik az idő, egyre több mindent kell vinni a kezdéshez. És itt nem a fogkefére, fogkrémre stb. gondolok. Hanem a meglepő a 3 db törölköző (lehetőleg fehér) ágynemű, lepedő, párna, takaró volt. Olivérnek annak idején még csak az ágyneműhuzatot meg kispárnát kellett vinni, a lepedőt, takarót azt az óvoda adta. Most meg már igen terjedelmes listával érkeztem haza: fénymásolópapír (nem rajzolni, hanem fénymásolni az óvodának), rajzlap, gyurma (színes is és natúr is), színesceruza (ebből a háromszögű), filctoll, vízfesték, rajztartó mappa (amiben állítva tudják tárolni a mesterműveket) ovis zsák (ebből kettő kell: indoklás szerint az egyikbe teszi azt a ruháját, amibe jön, átöltözik benti ruhára, a másikba pedig az ovis kinti ruhát tartja, amibe kimegy az udvarra.), wc papír, papírzsebkendő, folyékony szappan, nedves kéztörlő, fogkefe, fogkrém, szalvéta, nylon zacskó. És persze a csoportpénz... Hiába az önkormányzat felügyeli az óvodát, úgy tűnik ez nem jelent egyben anyagi támogatást is...

Másik újdonság: a szülő három napot igazolhat a gyereknek... (aztán a végén kiderült, hogy óvodavezetői engedéllyel lehet még hiányozni, de azt kérvényezni kell!)

Egyébként halacska jelet választottam neki, remélem, ha csak jövőre kezdi az ovit, a jelet akkor is megtarthatjuk, illetve, hogy ugyanebbe a csoportba kerülünk, mint amibe most kerülnénk. Ugyanis akkor egészen nyolcadik osztály végéig társak maradnának a legtöbb gyerkőccel.

Egyenlőre kérdezgetem, hogy van-e kedve menni, de kategorikusan mindig nemmel felel. Majd még meglátjuk. Augusztusban lesz még egy szülői értekezlet, arra is elmegyek, és akkor már biztosabbat tudok.

Félévkor is minden tantárgyból kiválóan teljesített. És ezt év végére is majdnem meg tudta tartani (testnevelésből ? lett egyedül jól teljesített az értékelése). Viszont könyvjutalmat kapott, méghozzá a KIVÁLÓ TANULMÁNYI EREDMÉNYÉÉRT ÉS PÉLDÁS SZORGALMÁÉRT. Nagyon-nagyon gratulálunk Keve, nagyon büszkék vagyunk rád, csak így tovább!!